Lehetséges-e, hogy a jövőtervezés ne stresszforrás, hanem élményekkel teli izgalmas dolog legyen egy pályaválasztás előtt álló fiatal számára? Megtalálhatja-e egy középiskolás az önismereten alapuló céljait? Tud-e tudatosan tenni álmai eléréséért? A HiSchool-projekt megálmodói szerint a válasz mindegyik kérdésre egy határozott igen!
Az alapítványi formában, társadalmi vállalkozásként működő szervezetet 2020-ban alapította meg a civil életben is egy párt alkotó Kovács Angelika és Lendvai Viktor. Missziójuk, hogy a középiskolások megtalálják az önismereten alapuló céljukat, tudatosan tegyenek álmaik eléréséért, a pályaválasztás folyamata pedig ne gyomorgörcsöt okozzon számukra, hanem élményteli folyamat legyen.
Mi a fő üzenete a HiSchool-nak? Mi volt az alapgondolat, amikor belevágtatok?
Viktor: Saját élményeink vezettek. Arra gondoltunk, hogy anno, amikor gimisek voltunk, milyen jó lett volna, ha a pályaválasztásnak egy kiforrottabb támogatási rendszere van. Először az járt a fejemben, jó lenne a saját egykori iskolámnak ebben segíteni, aztán körülnéztem a piacon, hogy milyen lehetőségek vannak, majd végül mindebből nőtt ki a HiSchool-koncepció.
Angi: Azt éreztük mind a ketten, hogy nagyon kevés helyről kaptunk információt vagy támogatást azzal kapcsolatban, hogyan döntsünk. Inkább csak egyfajta nyomás volt, hogy ez egy életre szóló döntés – ebben egyébként nem hiszünk, hogy ez így lenne… Inkább csak a szülőktől és a közeli rokonoktól lehetett tájékozódni, de ha valaki olyan körben mozog, vagy olyan a rokoni hálózata, amihez nem tud kapcsolódni, akkor nemigen lát bele abba, milyen egyéb lehetőségei vannak a munka világában. Úgyhogy végül az alapján dönt, hogy hova veszik fel, vagy hogy milyen tantárgyakat szeret, de sajnos ez sokszor nem egyenlő azzal, hogy az így kiválasztott szakmát élvezni fogja, vagy tehetséges lesz benne.
Mondhatjuk, hogy szerettétek volna megmutatni a fiataloknak, hogy sokkal több a lehetőségük, mint amit adott esetben egy felvételi honlapról vagy tájékoztatóból megismerhetnek?
Viktor: Abszolút. Amikor elkezdtem az egyetemet, volt pár oktatóm,
akinek nagyon megfogott az előadása, és olyan dolgokról, lehetőségekről
beszélt, amikről azelőtt nem is hallottam. Aztán amikor elkezdtem dolgozni, sok
olyan kollégával találkoztam, aki már diákként több lehetőséget látott és
sokkal tudatosabban készült a pályaválasztásra. Ekkor éreztem azt, milyen jó
lenne, ha már gimnáziumban hozzájutna a legtöbb diák azokhoz az információkhoz,
amikről én mondjuk már csak egyetemistaként hallottam.
Megfogalmaztatok magatoknak egy mottót az induláskor, vagy akár menet közben?
Viktor: Igen. Azt, ami végül a HiSchool mottójával is vált: csináld, amit szeretsz, és szeresd, amit csinálsz! Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy úgy érezzük, át is „megy” ez az üzenetet a diákoknak. Mert ez az egyik legfontosabb, amit át szeretnénk adni, hogy ha megtalálják azt a területet, amit szeretnek, sikeresek és boldogok lehetnek.
Angi: Ha megvan az a privilégiuma egy diáknak, hogy szabadon választhat a jövőjével kapcsolatban, és a munkát önkifejezésként tudja felfogni, már elégedett lehet a választásával. Nyilván nem mindenkinek a munkája egyben a szenvedélye is, de ha valakinek megvan minden lehetősége arra, hogy eszerint válasszon, akkor pazarlás, ha mégse ott köt ki, ahol boldog lehet, és amit szívesen csinál nap mint nap.
Mit láttok, miként élik meg a fiatalok ezt az időszakot, amikor dönteniük kell, hogyan tovább?
Viktor: Partneriskoláink „erős” intézmények, sok tudatos diákjuk van. Meglepő, milyen sok információval rendelkeznek. De attól, hogy jól ismernek egy iparágat, nem biztos, hogy az információt megfelelően tudják feldolgozni, vagy megalapozott döntést tudnak hozni, mert az önismeretük még hiányos. Azt kell mondanom, sok nagyon tudatos diákkal találkozunk, akiknek nagy az önbizalma, de mindenkinek kell a segítség, hogy a tantárgyak körén kívül is tudjon gondolkodni. Ez egy nehéz feladat, mert ha ebből a megszokott keretből kimozdítjuk, nem feltétlenül érzi elsőre, hogy ez miért hasznos, de azt gondoljuk, át lehet adni nekik a diszciplináris gondolkodás képességét.
Hogyan tud ebben a HiSchool segíteni nekik?
Viktor: Elsősorban kiemelt partneriskola programunk intézményeinek diákjaira fókuszálunk, de iskolától függetlenül is több programunkhoz csatlakozhatnak a fiatalok. A koncepciónkat egy négy lépcsős moduláris útra építettük fel. Az első lépcső a HiFesztivál, melynek fő célja, hogy a diákok bevonódjanak a témába és ne azt érezzék, hogy ez az egész egy nyomás, hanem lássák meg, hogy a tantárgyakon kívül is sok mindennel lehet foglalkozni, és jó dolog, ha középiskolás éveikben aktívan tesznek azért, hogy találjanak egy ilyen területet.
A következő lépcsőfokot inspirálásnak hívjuk. Ebben a fázisban a tudásközösségünk coach és tréner tagjai egyéni vagy kiscsoportos foglalkozásokon azt próbálják elérni, hogy a diákok rájöjjenek, mik az erősségeik, legyen önbizalmunk dönteni, a komfortzónájukból kimozdulni, és a szakembereink segítségével meg tudják hozni a helyesnek ítélt döntést.
A célkitűzés fázisa után a megismerés lépcsőfoka következik, melyre egy pilot mentorprogramot építünk, amit szeretnénk – kapacitásunktól függően – minél jobban megerősíteni. Itt arról van szó, hogy a diákok elmondhatják, milyen területről szeretnének valakivel beszélgetni. Első körben összekötjük őket ezekkel a szakemberekkel, hosszú távon pedig egy több hetes vagy akár több hónapos mentorprogramot szeretnénk kiépíteni. A másik megismerési lépcső a céglátogatás, melynek keretében a fiatalok az őket érdeklő helyeken eltölthetnek egy „munkanapot”.
Eddig jutott el mostanáig a HiSchool. De nagyon fontosnak tartjuk, hogy ki is próbálják magukat, ezért – a cégek által akár ötletekkel, akár eszközökkel segített – projektmunkákat szeretnénk majd támogatni. Ezen projektmunkák keretében a diákok sokkal mélyebben belelátnak majd az adott, őket érdeklő területbe. Azt gondoljuk, ezen a ponton lesz teljes a HiSchool-koncepció.
1990-2026 Civil Központ All rights reserved | web: Hedi webdesign